Na, gyerekek, előbb nézzük meg a szabályt, aztán lehet csapkodni az asztalt. Magyarországon harmincöt év az alsó korhatár az államfői tisztséghez. Felső korhatárt viszont nem ír elő az Alaptörvény.
Vagyis nem igaz, hogy hetven fölött valaki automatikusan kiesik a versenyből. A hetvenes szám az alkotmánybírák szabályainál került elő. A köztársasági elnöknél nem ez dönti el az alkalmasságot.
Én már hallom is a kórust. „Ilyen idősen már pihenjen otthon!” Ugyan már, drágáim. Van, aki ötvenévesen elfárad a gondolkodástól. Más nyolcvanévesen is frissebben látja a világot, mint fél parlament együttvéve.
Az életkor önmagában se érdem, se szégyen. Azt kell nézni, van-e józan esze, tartása és önálló véleménye. Tud-e nemet mondani, amikor mindenki bólogatást vár tőle. Képes-e az egész országot képviselni, nem csak azokat, akik odatolták a széket.
Korábban már elmondtam, hogy Polgár Judit személyénél fontosabb a választás módja. Most azt is mondom, ne gyártsunk képzeletbeli korlátokat a valódi szabályok helyett.
Mi, idősebbek, kikérjük magunknak, amikor valaki leír bennünket a születési dátumunk miatt. Akkor mi se csináljuk ugyanezt másokkal. Ahogy a mai fiatalokat sem szabad koruk alapján lenézni, az időseket sem kell félretenni.
A tapasztalat nem lejárt konzerv. Sok évtized alatt az ember látott válságot, árulást, ígéreteket és újracsomagolt régi trükköket. Ez bizony hasznos lehet a Sándor-palotában.
Persze az egészség és a szellemi frissesség számít. De ezt nem a személyi igazolvány hátuljáról kell megállapítani. Tessék meghallgatni a jelöltet, megnézni a múltját, majd rendesen dönteni.
A hetvenedik születésnap nem kapcsolja le automatikusan az ember fejében a villanyt. Ha valaki alkalmatlan, azt tessék érvekkel kimondani. Ne az évszámot lobogtassák helyette.
Az államfő nem futóversenyre jelentkezik. Nem kell száz métert tíz másodperc alatt lefutnia. Tisztesség, bölcsesség és gerinc kell hozzá.
Na, abból pedig nem minden fiatalnak jut. És szerencsére nem minden idős embernek fogy el.
Csókol,
Az Anyós
