Iráni olajkáosz: Így fizetjük meg a közel-keleti őrület árát

Megint lángol a Közel-Kelet, és mintha a világ döntéshozói csak most ébredtek volna fel a téli álmukból: az iráni háború nem egy távoli, sivatagi csetepaté, hanem a saját bőrünkön, a saját pénztárcánkon érezzük a hatásait. A Hormuzi-szoros lezárása vagy akárcsak a fenyegetése is elég ahhoz, hogy a globális piacok pánikrohamot kapjanak, mint egy koffeintúladagolásos tőzsdeügynök. És hogy ez mit jelent nekünk, egyszerű földi halandóknak itt Magyarországon? Semmi jót. Csak dőlünk hátra, és nézzük, ahogy a literenkénti üzemanyagár átlépi azt a bizonyos lélektani határt, amire már nincsenek is szavaink. Kinek jó ez az egész őrület? Biztosan nem a te hó végi egyenlegednek.

A sivatagi vihar, ami a pénztárcánkig ér – Mi történt?

A világ olajforgalmának kőkemény 20 százaléka halad át ezen a szűk, geostratégiailag kritikus csatornán. Ha Irán valóban elzárja a csapot, a Nemzetközi Energiaügynökség hiába szabadít fel „soha nem látott mennyiségű” olajtartalékot, az csak tűzoltásra lesz elég, maximum egy hónapig. Olyan ez, mint amikor egy lyukas vödröt próbálsz celluxszal megragasztani: egy ideig talán tartja a vizet, de aztán jön a mindent elsöprő cunami. Utána jön a feketeleves, és nem az a fajta, amit a nagyi főz vasárnap.

Az olajár az egekbe lőhet, ami azonnal átszivárog a benzinkutak totemoszlopaira. Ne legyenek illúzióink: az ársapkás trükközések és a rendszám nélküli járművek ellenőrzése csak csepp a tengerben, amikor a globális piacokon elszabadul a pokol. És akkor még nem is beszéltünk arról, hogy az iráni vezetés pontosan tudja, hol fáj a leginkább a Nyugatnak. Nem fognak habozni, ha úgy érzik, hogy sarokba szorították őket.

Az egekbe szökő nyersolaj ára egyenes utat jelent az egekbe szökő inflációhoz. És mi fog történni a forinttal? Ahogy azt már megszokhattuk, minden ilyen globális rezdülésre a magyar fizetőeszköz a szívéhez kap, és megindul a lejtőn. A 387-es euró gyorsan 400 fölé ugorhat, mert a pánik sosem kedvez a feltörekvő piacok devizáinak. És ez megint afelé vezet, hogy rejtélyes módon eltűnik a fizetésünk egy jelentős része.

Miért számít ez a hazai gazdaságnak?

Mert a magyar gazdaság ezer szállal kötődik a globális energiahálózathoz, és hiába hirdetjük a függetlenséget, amikor a Brent olaj ára megugrik, nálunk is zsebbenyúlósabb lesz a tankolás. Nem csak arról van szó, hogy kevesebbet autózunk majd a Balatonra. A dráguló logisztika minden egyes kenyér, tej és építőanyag árába azonnal beépül. A szállítmányozó cégek nem jótékonysági intézmények; a megemelkedett költségeket könyörtelenül áthárítják a végfogyasztóra.

„Aki a szelet veti, vihart arat – tartja a mondás. Jelen esetben Irán veti a szelet, mi pedig aratjuk a brutális inflációt a magyar boltok polcain.”

Gondoljunk csak bele: egy kiterjedt válság esetén nemcsak az olaj, hanem a földgáz, a műtrágya, és még a technológiai szektornak létfontosságú ritkaföldfémek ára is összeomolhat, vagy épp a csillagokba szökhet. A befektetők ilyenkor a biztos menedékek felé (mint az arany vagy a dollár) rohannak, magukra hagyva a sebezhetőbb piacokat.

Mi várható, ha tényleg elzárják a csapot?

A forgatókönyvek egyike sem túl szívderítő. Az európai döntéshozók már most vészforgatókönyveken dolgoznak, de valljuk be: az EU energiapolitikája eddig sem a villámgyors és hatékony reakciókról volt híres. A hajózási útvonalak átterelése Afrikát megkerülve hetekkel veti vissza az áruellátást.

• Kínálati sokk: Kína és India továbbra is veszi az iráni és orosz olajat, míg Európa a drágább, alternatív forrásokért fog sorba állni.
• Meglóduló jegybanki kamatok: Az újra berobbanó infláció miatt az MNB-nek is fel kell adnia a kamatcsökkentési álmait, ami tovább hűti a hitelezést.
• Politikai átrendeződés: A dráguló megélhetés mindig remek táptalaj a szélsőséges politikai hangoknak, itthon és az EU-ban egyaránt.

Egy biztos: ha a Hormuzi-szoros bedugul, a gazdasági növekedésünk is dugóba kerül. Az államkassza bevételei talán nőnek a magasabb ÁFA és jövedéki adó miatt, de a lakossági fogyasztás földbe áll.

Ne áltassuk magunkat: a távoli homokdűnék között zajló kakaskodás bizony a mi zsebünkből is kihúzza a tízezreseket. Amíg a politikusok megnyugtató, de üres nyilatkozatokat puffogtatnak, a piacok kegyetlen őszinteséggel árazzák be a kockázatot. Ideje szembenézni a valósággal: a következő hónapokban nem a gazdasági kilábalásról fogunk beszélni, hanem a kármentésről. Tényleg nekünk kell megfizetnünk mások hatalmi játszmáit? Valószínűleg igen, de legalább ne csináljunk úgy, mintha meglepődtünk volna.